A Füvészkert gombavilága

Ennek az írásnak a célja felhívni a figyelmet arra, hogy a Füvészkert természeti kincsei között szerepelnek a gombák is, méghozzá elég sokféle. Három év távlatában nehéz következtetéseket levonni, de annyi bizonyosan látszik, hogy bár ember keze és lába által jelentősen befolyásolt, városi zöld területről van szó, potenciális menedékhely nemcsak a növények, madarak, vagy a különféle rovarok számára, hanem a gombáknak is. A gombák szoros kapcsolatot ápolnak a növényekkel, jelentős hatással vannak környezetükre, több módon szövik át az élethálót. Érdemes tehát nyomon követi, megismerni előfordulásukat, igényeiket, mert összetettebb képet kaphatunk környezetünkről és ahhoz fűződő kapcsolatunkról. Hiszem, hogy ez a felmérés ezt a célt is szolgálja.

A 17 hektár kiterjedésű szegedi Füvészkert a gombák számára sajátos termőhelyet kínál. A száz éve tartó folyamatos növénytelepítéseknek köszönhetően gazdag és változatos növényanyag alakult ki, amely számos növény-gomba kapcsolat kialakulását teszi lehetővé. A különféle egzótákból álló (pl. amerikai, ázsiai fafajok) és az Alföldre nem jellemző, de honos fafajokból kialakított erdőfoltokban (pl. bükkös, égeres), olyan gombák megtelepedése is lehetséges, amelyek nagy valószínűséggel természetes körülmények között nem a síkvidéket választanák. Jó példa erre a nyitvatermő gyűjteményben megfigyelt, vörösfenyők (Larix decidua) alatt termő sárgagyűrűs tinóru (Suillus gravillei) jelenléte, vagy a gyilkos galóca (Amanita phalloides) az amerikai sárgafenyő (Pinus ponderosa) társaságában. A tölgy, kőris- és nyárkedvelő gombák is szép számban vannak jelen. Tölgykedvelő fajok közül külön említést érdemel a galócafélék családjába tartozó Amanita dryophila nevezetű gomba. Magyar elnevezése ezidáig nincs. Hazai előfordulására vonatkozó adatok eddig még nem ismertek, Olaszországból és Dél-Franciaországból találhatóak észlelési adatok, és most már Szegedről is. A Füvészkertben nagy mennyiségben képződő holt faanyag, komposzt és a helyenként felhalmozódott vastagabb avarréteg szintén kiváló életteret biztosít a lebontó életmódot folytató gombáknak. Ezek közül kettő, ritkábban szemünk elé kerülő gombafajt emelnék ki: az opálszínű mirigygombát (Myxarium nucleatum) és a lehullott leveleket korhasztó kákagombát (Typhula filiformis). Ez előbbi egy kocsonyás érdekesség. Opálosan áttetsző termőteste ásványi anyag zárványokat rejt. Bár a szakirodalom nem kezeli ritka fajként, hazánkban alig találkozni vele, akkor is csak a téli hónapokban. A nyílt füves, kaszált részeken a gyepi fajok is megtalálják létfeltételeiket, gyakori például a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades), a mezei csiperke (Agaricus campestris) és a szélesszájú pöfeteg (Lycoperdon pratense). Az üvegházakban is teremnek gombák. Kifejezetten üvegházi körülmények között növekszik a feltűnő, lebontó életmódú sárga bordásőzlábgomba (Leucocoprinus birnbaumi). Ezt a fajt a kertészetekbe legtöbbször a virágfölddel illetve tőzeggel viszik be, a Füvészkertbe is így jutott el. Eredetileg trópusi, szubtrópusi faj.

Az elmúlt 3 év (2020-2023) adatai alapján eddig 151 gombafaj (lásd. táblázat) került beazonosításra a Füvészkert területén, de feltehetően ennél sokkal több faj datálható a folyamatos megfigyelésekkel párhuzamosan. A listára nemcsak a kalapos gombák kerültek fel, hanem a réteg- és kéreggombák, egy penészgombafaj, két patogén gomba, sőt még a nyálkagombák is. Bár ez utóbbbiak nem valódi gombák (hanem mozgásra is képes, spórával szaporodó, gombaszerű amőbafélék), mégis fontosnak tartottam őket is felvenni a listára kevésbé kutatott mivoltuk miatt. A listán két védett faj szerepel: a csoportos csiperke (Agaricus bohusii) és az őzlábgalóca (Amanita wittadinii). A Magyarországon ritkának számító fajok közül előfordul például a fényes tőkegomba (Pholiota lucifera), a repedezettkalapú csengettyűgomba (Pluteus diettrichii), a deres galambgomba (Russula parazurea) és az éger cölöpgomba (Paxillus rubicundulus). Több kímélendő és veszélyeztetett kategóriába sorolt faj is menedékre talál a kertben. Néhány csak említés szintjén: puha kéreggomba (Ceriporia purpurea), fátyolos laska (Pleurotus calyptratus), kormos papsapkagomba (Helvella solitaria), kesernyés tinóru (Caloboletus radicans).

A kórokozó gombák köréből a Cytospora chrysosperma füvészkerti jelenlétét és kártételét tartom fontosnak megemlíteni, mivel egy kéregmegbetegedést előidéző gomba és több megfertőzött gyertyánfa (Carpinus betulus) törzsén észleltem. A legyengült egészségi állapotú fákat veszi célba. Súlyos károkat okozhat faiskolákban, fiatal ültetvényeken, kertészeti környezetben. Fertőzése nyomán a fa rövid időn belül elpusztul. A füvészkerti gyertyánokra is ez a sors vár. A talajerő romlása, a szélsőséges időjárási viszonyok, a csapadékhiányos évek, a rovarkártevők, az emberi behatások mind gyengíthetik a növények egészségi állapotát, ami ha összeadódik, akkor a kórokozók elleni védelem rosszabbodik. Tehát az újonnan ültetett füvészkerti fák fennmaradása szempontjából meghatározó, hogy a gombabetegségekkel szemben minél ellenállóbbak, erősebbek legyenek. Ezt nem csak a Cytospora jelenléte indokolja, hanem az egyéb kórokozók megjelenése, mint például a platánfélék (Platanaceae) levélfoltosodását okozó Apiognomonia venata, ami egy füvészkerti vörös tölgyön (Quercus rubra) szintén fertőzést mutatott.

A továbbiakban várhatóan a kígyógombák, a susulykák, a csupaszpereszkék, a réteggombák, a trágyagombák, porhanyósgombák és a taplók köréből fog több "új" faj a listára kerülni, de a patogén gombákról is érdemes adatokat gyűjteni.

Szeged, 2024.január 12.

Szöveg és fényképek: Tánczos Enikő

A gombákat határozta: Sándor Attila és Tánczos Enikő