A nagygomba felmérésről

A nagygomba felmérésről

Tekintettel arra, hogy élőhelyek nagygomba világának felmérése a nemzeti park gyakorlatában előzmény nélkül való, érdemes tisztázni azokat a körülményeket és sajátosságokat, amelyek a gombák felépítéséből, életciklusából, rendszertani helyzetéből fakadnak és hatással vannak a felmérésre. Érdemes továbbá kitérni a módszertani előzményekre, sajátosságaikra, alkalmazhatóságuk korlátaira. 

A gomba élőlény a talajban, faanyag belsejében, trágyában, állati maradványban vagy más szubsztrátumban rejtve van jelen, hifája átszövi, micéliuma behálózza azt. Az úgynevezett nagygombák vegetatív teste hasonlóképpen rejtve van, de kedvező körülmények esetén – a szubsztrátum, vagy a talaj felszínén, egyes fajoknál a talajban – látható méretű termőtest(ek)et hoznak létre. A gombák vegetatív teste rejtett és nem tartalmaz a fajok megkülönböztetéséhez elegendő makro vagy mikroszkopikus jegyet, bélyeget, szerencsére azonban a gomba termőtestek rendkívül változatosak és – többnyire – elegendő megkülönböztető jegyet hordoznak a faj meghatározásához. A nagygomba élőlény megtalálásának és faji szintű azonosításának kulcsa tehát a termőtest. 

A nagygomba élőlény mérete a négyzetcentiméterestől a négyzetkilométeres tartományig változhat, az egyetlen fenyőtű lebontását végző fajoktól a komplett erdőrégiókat kolonizáló parazitákig. A termőtestképzés soktényezős, egyrészt a fajra jellemző méretű és számú, gondoljunk csak a sereges tintagombára és a nagy őzlábgomba, másrészt a környezeti tényezők – csapadék, páratartalom, hőmérséklet, szél – által befolyásolt. A termőtestképzés nem csak térben, időben is differenciált, egyes fajok – például csiperkék, tintagombák és más szaprotróf fajok – hajlamosak több alkalommal termőtestet hozni egy szezonon belül, míg más fajokra ez nem jellemző. 

A nagygombák abundanciájának becsléséhez szintén kizárólag a termőtestek állnak rendelkezésre. A gombatermőtestek számát közvetlenül abundanciaként felhasználni azonban – fenti okokból kifolyólag – nem helyes. 

A termőtest képzési hajlandóság illetve valószínűség környezeti tényezőktől való függését már említettük, ennek következtében előfordul, hogy egy egyébként jelen lévő nagygomba faj egyetlen példánya sem hoz létre egyetlen termőtestet sem az adott évben. A nagygomba megtalálásának valószínűségét befolyásoló további tényező a termőtest tartóssága, míg egyes fajok (pl. bükkfatapló) folyamatosan jelen lévő, évelő termőtestet hoznak létre, addig más fajok (pl. kérészgombák) termőteste rendkívül kérész életű. Fenti sajátosságok figyelembevételével kell optimalizálni a mintavételek gyakoriságát és számát. A nagygomba felmérést évente legkevesebb 8 mintavételezési alkalommal 3 egymást követő évben kell elvégezni. Ez a konszenzusos gyakorlat elfogadott a nagygomba cönológiában. 

Egyes gombafajok a talajban (föld alatt) hozzák létre termőtesteiket, ezek megtalálása kihívást jelent. Egyes földalatti termőtestet képező fajok (pl. Tuber fajok) fontos mikorrhiza partnerei az erdőalkotó fáknak – és erdei orchidea fajoknak is – és így az életközösség meghatározó szereplői. Magyarországon a földalatti gombák kutatása nagy hagyományokkal rendelkezik, amelyet többek között Hollós László és Szemere László neve fémjelez. 

A teljes körű nagygomba felmérésnek része a földalatti gombák felmérése, triflakereső kutya alkalmazásával kíméletesen elvégezhető. 

A gomba termőtestek rendkívül változatosak és – többnyire – elegendő megkülönböztető jegyet hordoznak a faj meghatározásához, ugyanakkor a gomba diverzitás rendkívüli, többszörösen meghaladja az edényes növényekét, az állati élet változatosságával mérhető össze. Ebben a rendkívüli diverzitásban a gomba termőtestek makroszkopikus – szemmel látható – tulajdonságai igen gyakran nem bizonyulnak elegendőnek a fajok megkülönböztetéséhez. A nagygombák egyes nemzetségeinél (vagy magasabb taxonjainál) speciális, másutt nem alkalmazott vizsgálati módszerek, szakirodalom és terminológia van használatban, ezeknek a gombáknak a határozása adott területen elmélyült speciálist tudást igényel. 

A nagygomba határozáshoz laboratóriumi munka, mikroszkopikus bélyegek és vegyi reakciók megfigyelése, dokumentálása és elemzése is szükséges. Egy terület nagygomba világának teljes körű felmérése több speciálisan felkészült gombaszakértő munkáját igényelheti. A nagygomba termőtestek begyűjtése, szárítása, gyűjteményben való elhelyezése lehetővé teszi az utólagos ellenőrzést, mikroszkópos, labor, vagy molekuláris genetikai vizsgálatot, ezért általában része a nagygomba felmérési metódusnak. 

Az erdeinkben található nagygomba fajok száma jellemzően meghaladja ugyanazon élőhely edényes növényfajainak számát. A fás élőhelyek nagygomba diverzitása jellemzően magasabb más élőhely típusokéval (pl. gyepek) összevetve. A botanikában a mérsékelt övi élőhelyek felmérése során alkalmazott úgynevezett kvadrát módszer alapja, a minimumarea meghatározása, vagyis a legkisebb mintanégyzet, amelynek növelésével a benne előforduló fajok száma nem nő (elfogadható közelítéssel). Gombák esetén jellemzően a mintanégyzet növelésével a fajszám görbe nem telítődik, újabb és újabb fajok kerülnek elő, míg a mintanégyzet eléri az élőhely határait. Gombák esetén tehát jellemzően nincs minimumarea – mint ahogy nincs fajgazdag trópusi élőhelyeken növényfajok esetében sem. A nagygomba felmérés, monitorozás jellemzően cönológiai kutatáshoz kapcsolódik, a magterület mellett kontroll- és puffer területet vizsgálatára is kiterjed. 

Gomba élőhely felmérés esetén a terület módszeres bejárása alkalmazható, kvadrát alkalmazásánál a fajok jelentős része maradhat ki a felmérésből. A nagygomba előfordulás dokumentálása során az élőhely típusa, (feltételezhető) mikorrhiza partner, vagy szubsztrátum ismerete a határozást segítő és további elemzéshez használható információ. 

Az ismert gombafajok száma globálisan 144 ezer, évente körülbelül további kétezer új fajt ismer meg a tudomány. A gombafajok jelentős része azonban még ismeretlen, a legvisszafogottabb becslés szerint is túl van a kétmillión a várható fajszám. A már jól ismert fajok rendszertani helyzete gyakran változik, a bővülő ismeretek tükrében a törzsfa más ágaira kerülnek át. Egy adott gombafaj aktuális helyzetéről a hivatalos nomenklatúra adatbázisok valamelyikéből tájékozódhatunk. A fungi regnum esetén három globális nómenklatúra adatbázis működik párhuzamosan, ezek közül a mycobank a legrégebbi és legnagyobb. Magyarországon valamivel több, mint kétezer nagygomba faj ismert, miközben 3-5 ezer a becsült fajszám. Hazánk legkevésbé kutatott területe az Alföld, azon belül a Dél-Alföld gyakorlatilag fehér folt. A molekuláris genetikai módszerek fejlődésével elérhető vált a DNS vonalkód bevezetése és széles körű alkalmazása. A globális, nyílt DNS vonalkód adatbázisokban mára 6 milliót meghaladó számú minta vonalkódja érhető el. Adott állati, nővényi, mikrobiális vagy nagygomba minta DNS vonalkódjának megállapítása és globális adatbázisokban található vonalkódokkal való összevetése szolgáltatásként nyíltan elérhető. 

Nagygomba felmérési projektekben – különösen vitatott vagy bizonytalan taxonómiai státusú fajok esetén – a DNS vonalkód az adatminőség biztosításának jól használható eszköze lehet. Nagygomba felmérés során a fajlistában alkalmazott nomenklatúra forrását meg kell adni, „jó gyakorlatnak” tekinthető közvetlenül valamely nomenklatúra adatbázis – különösen a mycobank – alkalmazása. 

Az Aichi célkitűzés magában foglalja a biodiverzitásra vonatkozó adatok mennyiségének növelését, minőségének javítását, valamint az adatok jobb felhasználását, megosztását elősegítő technológiák fejlesztését. A GBIF nemzetközi összefogással létrehozott biodiverzitás adatbázis, amelyben 1 milliárdot meghaladó számú rekord található, ugyanakkor magyar forrásból, Magyarország területére vonatkozóan összesen 1689 gomba előfordulási rekord. (2018.04.30) 

Jó gyakorlatnak számít a kutatási vagy egyéb célú előfordulási adatgyűjtések nyers adatait elérhetővé tenni, és így másodlagos hasznosítását lehetővé tenni. 

2019, Szegedi Gombász, Gomba felmérési projekt javaslat (részlet)